Black Sabbath

Érdekel a Black Sabbath? Esetleg Sabbath-őrült vagy, és szeretnél minél több zenét megismerni, ami valamiképpen visszavezethető erre a bandára? Itt a helyed!

Friss topikok

  • Joe Pass: Quite (egészen) helyett quiet (csendes) riot (kb. zavargás, lázongás, zendülés) Egyébként tetszet... (2011.08.16. 15:08) Csornaja szubbóta
  • Goose-T: @Bigmak: Azt csak egy kicsit. Dobolni még nem doboltam együttesben, a többit már csináltam. :D (2011.04.21. 14:04) N. I. B.
  • Goose-T: @kabirjedi: Hű, azt megnéztem volna. Van itt élet, csak ritkán van időm új posztra. Most, hogy már... (2010.11.25. 20:04) Eltemetni füstben
  • JoeHorseDick: Na, ki a dobos, a basszgitáros és az énekes a videón? 3 percetek van a jó megoldásra:) (Mondjuk ö... (2009.06.19. 14:21) Úgy röfögött a Gibson Iommi kezében, mint egy búgatott tiszántúli 200 kilós anyakoca
  • JoeHorseDick: sátánhorda? muhahahaha (2009.06.19. 14:17) Ozzy Osbourne

Linkblog

Csornaja szubbóta

Goose-T 2011.03.08. 14:07

Nagyszerű Ozzy-Sabbath életrajzot találtam a neten. Metálhörcsög/Hamster/Varga Ákos írta, és ha jól veszem ki, még a Terror News nevű, az internet tömeges elterjedése előtt divatos úgynevezett diskmagban volt publikálva. Hozzátenném, hogy annak idején, pont a TN által feltüzelve én is adtam ki két haverommal egy diskmaget, Dream Mag volt a neve, és két kiadást ért meg. Remélem, Hamster nem haragszik meg érte, ha forrásmegjelöléssel, változtatás nélkül leközlöm. Ez egy igazi gyöngyszem, a lehető legtöbb emberhez el kell juttatni. Szóval következzen a mű.

1968.Anglia.
Egyszer volt, hol nem nincs, volt egyszer egy eccerű munkásember, akit Tony Iomminak hívtak, és az égadta világon nem volt semmiről sem híres. No, ez az ember egy lemezgyárban dolgozott, ahol a legmenőbb lemezeket nyomták, például hullámlemezeket, ötmilliméteres acéllemezeket, horganyzott bádoglemezeket, stb... Hősünk egy hatalmas lemezvágó gépnél dolgozott. Szerette ezt a munkát, egészen addig, amíg egyszer elfelejtette kivenni a kezét  a masinából, mely emiatt lemetélte egy ujját.
-Van ujj a Nap alatt!-gondolta Tony, és tovább dolgozott, mivel gyorsan utánaszámolt, és rájött, hogy van még négy ujja azon a kezén. Két másodperc múlva ez az állítás már nem volt igaz...
Na, most már inkább abbahagyom-gondolta, és lement a dokihoz. Két ujjának felső percét szépen elveszítette, akárcsak a melózáshoz való kedvét, ezért úgy döntött, hogy inkább elmegy rocksztárnak. Volt egy ismerőse, bizonyos John Osbourne névre hallgató, aki egy vágóhídon dolgozott. Tonynak nagyon imponált, hogy John-nak még az összes ujja megvolt, pedig húsvágó bárddal melózott, megkérdezte hát, hogy nem jön-e vele zenekart alapítani. John őszinte ember volt, nem szerette a korai kelést, meg mindent, ami az átlagemberek átlagos életével járt, így rábólintott. Belevágtak, bár halvány lila gőzük nem volt a zenélésről: Tony gitározott, John énekelt, egy barátjuk, Terence Buttler basszusozott, egy másik haver, William Ward pedig dobolt. Így jött volna létre az Earth című blues-csapat, de aztán Johnnak eszébe jutott, hogy valamikor (félig) józanul látott egy Boris Karloff-filmet, melynek a címe nagyon tetszett neki: BLACK SABBATH. Úgy döntött, hogy ez lesz a banda neve. Büszke volt (fordított-)keresztapai teljesítményére, ezért ezentúl magát is csak becenevén volt hajlandó nevezni: "Ozzy". Erre persze a basszer is vérszemet kapott, és ezentúl csak a "Geezer" névre hallgatott.

Fontos tudni, hogy ezek a legények Birminghamben éltek, és gyorsan elhíresültek hangos és lényegretörően kemény muzsikájukkal, közben valami zenei tudás is rájuk ragadt... Az évtizetfordulón kiadták első kislemezüket, bizonyos "Paranoid" címűt, melyet azóta is Heavy Metal  alapműnek tekintenek. A kritikusok persze lehúzták az egészet, de a világ meg a kritikusokat húzta le: a  lemezt vették, mint a cukrot. A sikeren  felbuzdulva sebtiben kiadták a BLACK SABBATH és PARANOID című nagylemezüket. Elkezdett dőlni a pénz, amit a menedzserek gyorsan zsebre is vágtak, csak annyit hagytak Tonyéknak, hogy kellően be tudjanak tépni, és ne vegyék észre, hogy átverik őket (a banda tagjai a mai napig kerestetik az akkori menedzserüket!). Ilyen állapotban vették fel a következő lemezeiket (MASTERS OF REALITY, VOL.4, SABOTAGE, SABBATH, BLOODY SABBATH). Ahogy egyre többet szívtak, és egyre több lemezt adtak el, a stílusuk is megváltozott: egyre kommerszebb lett, R'n'R-osabb, ugyanakkor helyenként egyre elvontabb is (NEVER SAY DIE, TECHNICAL ECSTASY)... Aztán Ozzy egyszercsak otthagyta a csapatot... majd visszajött.. aztán tényleg elment... és szólókarriert kezdett:

THE BLIZZARD OF OZZ ... Elég sokáig kereste a megfelelő zenészeket a projekthez, míg rátalált Randy Rhoadsra, aki korábban a QUITE RIOT című bandában zenélt. A fiatal srác a nagyon kevés Amerikában születt zseni közé tartozott: hihetetlen érzéssel gitározott, egyszerűen megreformálta az addigra kissé megfáradt rockgitározást (amely nagyrészt a Black Sabbath tíz évvel azelőtti munkásságának koppintásából állt). Ozzy jó üzletet csinált a fiúval, mintahogy feleségével is: egy amerikai kiadó vezetőjének a lánya volt... Megcsinálták az első lemezt, ami akkorát szólt, hogy Ozzynak telement a szeme porral - whiskyvel próbálta kiöblíteni, ami véletlenül a szájába csurgott, később már direkt  belsőleg vegytisztította magát. Alkoholista lett, na... Persze turnézgattak is egy keveset, útközben Ozzy a delirium tremens állapotában időnként megevett egy-egy denevért, leharapta egy-egy galamb fejét, és néhanapján levizelt egy-két emlékművet is. Két elvonókúra közt megcsinálták második lemezüket (DIARY OF A MADMAN), mely szintén nagy siker lett, tehát újabb turnék, és újabb vegytisztítások következtek... és néhány szétvert koncertterem. Aztán bekövetkezett a tragédia: a turnébusz vezetője Randy Rhoadst és a csapat sminkeslányát (Rachel Youngbloodnak hívták, ha valakit érdekelne) elvitte egy kis sétarepülésre, mely egy ház falában végződött. Mindhárman meghaltak. Ozzy teljesen összetört a szinte fiává fogadott Randy elvesztésétől, depressziós lett, rászokott a kemény kábítószerekre. A turnét viszont folytatni kellett, mindenféle "bérgitárosokkal" próbálkoztak, de egyik se ért Randy nyomába. Pár elvonókúrával később Ozzy ennek ellenére egy új gitárossal tért vissza, no meg egy új lemezzel (BARK AT THE MOON). Az új húrnyűvő, Jake E. Lee szintén nem tartozott a kispályás zenészek közé, de Ozz, a nagy varázsló nem igazán jött ki vele, a következő lemez után (THE ULTIMATE SIN) szépen kirúgta, de úgy, hogy a srác azóta se tudta rendesen behangolni a gitárját. Most aztán masszív Betty Ford Intézetezések jöttek (elvonókúrák), közben Ozzy megpróbálta egyik haverját, bizonyos Gary Moore-t rábeszélni, hogy zenéljen nála (úgy látszik, Ozzy nem tudott elég részeg lenni ahhoz, hogy elveszítse az érzékét az ilyesmihez), sikertelenül, így közös munkásságuk kimerült egy Gary AFTER THE WAR című lemezén levő számban (LED CLONES). Na, de sebaj, annyi gitáros él a bolygón! Az új bárdistát Zakk Wyldenak hívták, tizenkilenc éves volt (akkor), és úgy nézett ki/játszott, mint Randy! Ozzy már csak mérsékelten volt akut alkoholista, amikor a következő nagylemezt (NO REST FOR THE WICKED) felvették, és innentől kezdve elkezdett egyenesbe jönni: leszokott káros szenvedélyeiről, gyerekei születtek, abbahagyta hajának daueroltatását, stb... és miközben a SABBATH teljes erőbedobással agonizált, volt pofája kiadni egy olyan fanatsztikus lemezt, mint a NO MORE TEARS! A többszörös platina korongot monstre turné követte, "No more TOURS" címen...

És hogy mit történt közben Tonyékkal? Amikor '78-79 körül Ozzy elment, egy Ronnie James Dio névre hallgató koboldot szerződtettek énekesnek (a srác azelőtt saját Elf nevű együttesével és Ritchie Blackmore Rainbow-jával is nyomult), akivel úgy tűnt, hogy átvészelték az eredeti énekes elvesztését. Ez persze nem így volt, mert Mogyoró... izé, Dio másfél éve után úgy otthagyta a Sabbathot, mint eb kartárs a Szaharát! Ez nem volt szép tőle, de valami tényleg nem stimmelhetett a bandával, mert eddigre csak Iommi maradt az eredeti legénységből... Tony ezután jónéhány énekessel próbálkozott, például Ian Gillan-nel, aki azelőtt (és azután) a Deep Purple című mammut tagja volt, aztán Ray Gillen-nel, aki később Jake E Lee-vel zenélt, valamint Glenn Hughes-zal, aki már sok helyen nem bírt (józanul) megmaradni, például a Deep Purple-ben, és Gary Moore mellett... A nyolcvanas évek második felében aztán egy ügyes importtal megszerezte Tony Martint, akiben az tetszett neki, hogy őt is Tonynak hívták, de mégse kért olyan sok pénzt, mint ő... Ja, és fantasztikus hangja is volt! Vele rögzítették az ETERNAL IDOL, HEADLESS CROSS, és TYR cimű albumokat (a HEADLES CROSS arról is híres, hogy egy Brian May nevű névtelen alak is szólózik rajta egyet). A dolgok szépen mentek, és bár a sikerek kisebbek voltak, mint a régi szép időkben, volt egy stabil közönség, akire mindig számíthattak. Aztán hirtelen közbeszólt a Sors (és a lemeztársaság), és visszahívták a jó (?) öreg (!) Ronnie James Dio-t egy lemez erejéig. Tony Martin szomorú volt, bánatában csinált egy szólólemezt többek közt Brian May közreműködésével.

A Dio-s lemez viszonylagosan nagy sajtóvisszhangja ellenére nem tért vissza a régi siker, de visszatért Ozzy, aki azt mondta, hogy bár ő már NO akar MORE TOURni, de búcsúzóul meghívja az utolsó koncertjeire az eredeti SABBATH tagokat (ja, és persze előzenekarnak szerződtette a Dio-s SABBATH-ot). Dio agya ekkor elszállt (sajnos nem véglegesen), és kijelentette, hogy ő bizony nem vesz részt egy Ozzy-t ünneplő eseményen! Na, de az időpont már le volt kötve, ki énekeljen? Tony úgy döntött, hogy ő ezt a dicsőséget inkább kihagyja (elvégre gitáros, nem hülye...), ezért felhívta egy másik Birminghamből elszármazott formáció, a JUDAS PRIEST nevezetű "garázsbanda" (ekkor már csak volt) énekesét, Rob Halfordot, aki elvállalta, így létrejött a nagy buli: az elő-előzenekar egy SEPULTURA névre keresztelt brazil tanyasi kvartett volt, aztán jött a SABBATH Halforddal, majd Ozzy, és: FUCKIN'YEEAAHH !!!Az eredeti BLACK SABBATH!!!, akik utoljára a Live Aid kedvéért álltak össze negyedórára (úgy, hogy állítólag nem is köszöntek egymásnak se előtte, se utána!). A csoda most is csak pár percig tartott, négy számot játszottak, aztán megint eljátszották a nagy "pénzbeszedős" trükköt: mindenkinek azt mondták, hogy összeállnak, az újságok vagyonokat fizettek az interjúkért, aztán bejelentették: ja, meggondoltuk magunkat, csak vicceltünk (meg kellett a reklám)...

Egy darabig megint külön utakon jártak, és mivel Dio elhúzott a nagy messzi francba, Iommi visszavette Tony Martint. Csináltak egy újabb remek lemezt, és egy pár remek bulit (Pesten én is ott tomboltam másfél méterre Iommitól; ha nincs a biztonsági árok, biztos, hogy fel is mászok a színpadra, és elveszem a Gibsonját:-) Persze, azért Iommi egyébként is jól elvolt az énekesek közti szünetekben, részt vett például jótékonysági felvételen (további közreműködők: Richie DEEPPURPLE Blackmore, David PINKFLOYD Gilmour, Bruce IRONMAIDEN Dickinson, Brian QUEEN May, Bryan L*NY?L Adams, etc...), elgitározgatott a háttérben a FREDDIE MERCURY emlékkoncerten a Wembley-stadionban... Ozzy szintén nem bírta ki turnézás és lemezek nélkül, 1995-ben kijött OZZMOZIS című korongja megint tartalmazott néhány slágert (A felvételeken egyébként Geezer bácsi is résztvett, illetve egy számot Steve Vai is társjegyez)... Mindezen túl fájó búcsút vett Zakk Wyldtól, aki egy rossz pillanatában azt hitte, hogy beszállhat Slash helyére a GUNS'N'ROSES-ba; Ozzynak viszont nem kellett egy olyan gitáros, aki másfele kacsintgat.

Aztán... 1998-ban megtörtént az, amire oly sokan vártunk: az eredeti Black Sabbath újra összeállt, ezúttal nem csak egy alkalomra, hanem egy teljes turnéra, valamint két új számot is felvettek. Sajnos a régi dobos, Bill Ward nem bírta jól a strapát, ezért félúton le kellett cserélni egy tartalékdobosra, de a koncertek hatalmas sikert hoztak (elég megemlíteni, hogy a Helloween és a Pantera voltak az előzenekarok!). Egy koncertlemez és koncertvideó is kijött a Nagy Újra-egymásratalálásról, ennek ellenére nem tudni, hogy mi lesz a zenekarral, úgy hírlik Ozzy megint szólólemezen dolgozik. Mondja csak bárki, hogy a SABBATH 30 év után még mindig nem egy izgalmas zenekar ;-)

(C) Varga Ákos, 1994, a végébe belejavítva 2000.

Címkék: ozzy osbourne 1968 black sabbath paranoid

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://blacksabbath.blog.hu/api/trackback/id/tr782721677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joe Pass · http://vegyes.blog.hu 2011.08.16. 15:08:28

Quite (egészen) helyett quiet (csendes) riot (kb. zavargás, lázongás, zendülés)

Egyébként tetszett. :-)